2. Fejezet-Sárkány vagyok! Mikor felkeltem reggel semmit se vettem magamon észre. Megettem a reggelimet és mentem fogat mosni. Mikor a tükörhöz értem azt hittem hogy elsápadok ilyedtemben!! Vajon miért? Mit láttam? Miért ilyedtem meg ennyire? Igazság az hogy az én kedvenceim a sárkányok szerettem és lerajzoltam őket. De mikor a tükörbe néztem egy sárkány állt mögöttem. Párás volt az üveg, megtöröltem és még jobban megijedtem!! Sárkány lettem! Te jó ég mit fog mondani anyukám? Bajba leszek-e? Hát először is próbáltam megnyugodni és aztán eltűnt az alak. Már nem gondoltam rá. Hmm......... gondolkodtam rajta hogy most mivan? Aztán majdnem lekéstem a buszt megint siettem. Első dolgom megmutatni ezt a barátomnak. Gyorsan elmentünk egy olyan helyre ahol nem látott minket senki. Mikor meglátott "igy" elcsodálkozott és mindjárt csípkedte magát mert azt hitte hogy ez álom. De nem, és csak ömlöttek a kérdések. Mi történt? Hogyan? És miként? Elmondtam neki hogy mi történt tegnap és utánna gondolkodtunk rajta. Orán egyikünk se tudott figyelni. Mind a kettönk fejébe csak ez járt. Még szerencse hogy a Különleges képességek között ott volt a rejtő szín és mikor felszólítottak felelni csak úgy magától átlátszó lettem. Megkérdezte a tánár a többieket hogy nem e láttak engem láttak itt az osztályba de nem tudják hogy hol vagyok. Féltem mert a padtársam a székemhez nyúlkált és azonnal felpattantam és egy kicsit arrébb araszoltam. Gyorsan kimentem az osztályból. Mindenki keresett de senki nem tálált. Végül mikor a barátom egy nyugis helyre ért, véletlenül újra látható lettem. Mindjárt kérdezte hogy hova tűntem, elmondtam neki mindent és gyorsan vissza mentünk az osztályba. Ez után egy gyors szídás következett de arra nem nagyon figyeltünk. És elérkezett az idő, végre haza mehettünk. De bárcsak ne vártam volna, otthon úgy megdorgálnak hogy egy hétig szobafogság lesz ebböl!